Zsoltárok 139:12-21
12
A sötétség sem borít el elõled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
13
Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
14
Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
15
Nem volt elrejtve elõtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, [mintegy] a föld mélyében.
16
Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
17
És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
18
Számlálgatom õket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
19
Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tõlem!
20
A kik gonoszul szólnak felõled, [és nevedet] hiába veszik fel, a te ellenségeid.
21
Ne gyûlöljem-é, Uram, a téged gyûlölõket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
Bibliaszöveg: Revised Károli (1908) · Közkincs