TRV
Zsoltárok 102:11-28
11
A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
12
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fû, megszáradtam.
13
De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségrõl nemzetségre [áll.]
14
Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idõ.
15
Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
16
És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsõségedet;
17
Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az õ dicsõségében.
18
Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
19
Irattassék meg ez a következõ nemzedéknek, és a teremtendõ nép dicsérni fogja az Urat.
20
Mert alátekintett az õ szentségének magaslatáról; a mennyekbõl a földre nézett le az Úr.
21
Hogy meghallja a fogolynak nyögését, [és] hogy feloldozza a halálnak fiait.
22
Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az õ dicséretét Jeruzsálemben.
23
Mikor egybegyûlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
24
Megsanyargatta az én erõmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
25
Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig [tartanak.]
26
Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
27
Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
28
De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. [ (Psalms 102:29) A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az õ magvok erõsen megáll elõtted. ]
Settings