Lukács 7:12-14
12
Mikor pedig a város kapujához közelített, ímé egy halottat hoznak vala ki, egyetlen egy fiát az anyjának, és az özvegy asszony vala; és a városból nagy sokaság volt õ vele.
13
És látván õt az Úr, megkönyörüle rajta, és monda néki: Ne sírj.
14
És oda menvén, illeté a koporsót; a vivõk pedig megállának. És monda: Ifjú, néked mondom, kelj föl!
Bibliaszöveg: Revised Károli (1908) · Közkincs