TRV
Lukács 24:28-32
28
Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és õ úgy tõn, mintha tovább menne.
29
De kényszeríték õt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.
30
És lõn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.
31
És megnyilatkozának az õ szemeik, és megismerék õt; de õ eltünt elõlük.
32
És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?
Settings