TRV
Lukács 24:14
14. vers megjelenítése a környező szövegkörnyezettel.
11
De az õ szavuk csak üres beszédnek látszék azok elõtt; és nem hivének nékik.
12
Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedõk vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.
13
És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtõl hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.
14
És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.
15
És lõn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezõsködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.
16
De az õ szemeik visszatartóztatának, hogy õt meg ne ismerjék.
17
Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és [miért] vagytok szomorú ábrázattal?
Settings