2 Sámuel 22:7-19
7
Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyérõl szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe.
8
Akkor rengett és remegett a föld, Az égnek fundamentumai inogtak, És megrendülének, mert haragudott Õ.
9
Füst szállt fel orrából, És emésztõ tûz szájából, Izzószén gerjedt belõle.
10
Lehajtá az eget és leszállt, És homály volt lábai alatt.
11
A Khérubon ment és röpült, És a szelek szárnyain tünt fel.
12
Sötétségbõl maga körül sátrakat emelt, Esõhullást, sürû felhõket.
13
Az elõtte levõ fényességbõl Izzó szenek gerjedének.
14
És dörgött az égbõl az Úr, És a Magasságos hangot adott.
15
Ellövé nyilait és szétszórta azokat, Villámot, és összekeverte azokat.
16
És meglátszottak a tenger örvényei, S a világ fundamentumai felszínre kerültek, Az Úrnak feddésétõl, Orra leheletének fúvásától.
17
Lenyúlt a magasságból és felvett engem, S a mélységes vizekbõl kihúzott engem.
18
Hatalmas ellenségimtõl megszabadított engem; Gyûlölõimtõl, kik hatalmasabbak valának nálam.
19
Reámtörtek nyomorúságom napján, De az Úr gyámolóm volt nékem.
Bibliaszöveg: Revised Károli (1908) · Közkincs