Zsoltárok 101
A király fogadalma igazságosságra és irgalomra 1–4
1
Dávid zsoltára. Kegyelmet és igazságot énekelek; te néked zengek éneket, Uram!
2
Gondom van a tökéletes útra: mikor jössz el hozzám? Szívemnek tökéletessége szerint járok én az én házamban.
3
Nem vetem a szemem hiábavaló dologra; a pártoskodók cselekedetét gyûlölöm: nincs köze hozzám.
4
A csalárd szív távol van én tõlem, gonoszt nem ismerek.
A tisztviselők és polgárok magatartási normái 5–8
5
A ki titkon rágalmazza az õ felebarátját, elvesztem azt; a nagyralátót és a kevélyszívût, azt el nem szenvedem.
6
Szemmel tartom a föld hûségeseit, hogy mellettem lakozzanak; a tökéletesség útjában járó, az szolgál engem.
7
Nem lakozik az én házamban, a ki csalárdságot mível; a ki hazugságot szól, nem állhat meg szemeim elõtt.
8
Reggelenként elvesztem e földnek latrait, hogy kigyomláljak az Úrnak városából minden gonosztevõt.
Bibliaszöveg: Revised Károli (1908) · Közkincs
Study note